Egészséges ego vagy romboló nárcizmus? Mitől lesz valaki igazán jó vezető?
Az önbizalom, a siker és az erős vízió nélkülözhetetlen a vállalkozói létben. De hol húzódik a határ az egészséges önérvényesítés és aközött, amikor valaki már a saját egójának foglyává válik?
A nárcizmus napjaink egyik legtöbbet használt pszichológiai fogalma. Könnyen rásütjük valakire, aki domináns, magabiztos, szereti a figyelmet, vagy határozottan képviseli a saját érdekeit. Dobálózunk ezekkel a szavakkal, de vajon tisztában vagyunk azzal, hogy ténylegesen minden erős ego mögött nárcizmus húzódik? És valóban problémát jelent, ha egy vezetőnek fontos az elismerés, a siker és az, hogy mások kövessék a vízióját?
A Business Inside legújabb podcast epizódjában Magyar Judit és Baranyai Örs ezekre a kérdésekre keresik a választ. A beszélgetés középpontjában a nárcizmus különböző formái, a gyermekkori tapasztalatok szerepe, a vezetői működés és a siker mögött meghúzódó belső motivációk állnak.
A téma különösen fontos a vállalkozók és cégvezetők számára, hiszen a vállalkozásépítéshez sokszor éppen azok a tulajdonságok szükségesek, amelyeket kívülről könnyű nárcisztikusnak bélyegezni: az ambíció, a határozottság, a kockázatvállalás, az önbizalom és a másokat is magával ragadó vízió.
Minden emberben vannak nárcisztikus vonások?
A nárcizmus nem kizárólag az önimádatról vagy a túlzott önközpontúságról szól. Fontos különbséget tenni az egészséges önértékelés, a célok elérését támogató nárcisztikus vonások és a másokat, illetve önmagunkat is romboló működés között.
Az egészséges önbizalom segít abban, hogy kiálljunk magunkért, felismerjük az értékeinket, vállaljuk a döntéseink következményeit, és akkor is kitartsunk egy elképzelés mellett, amikor mások még nem hisznek benne.
Egy vállalkozónak például szüksége lehet arra a belső meggyőződésre, hogy képes létrehozni valamit, ami korábban nem létezett. El kell hinnie, hogy az ötlete értékes, a munkája eredményre vezethet, és érdemes másokat is maga mellé állítania.
Ez azonban még nem jelent destruktív nárcizmust.
A probléma ott kezdődhet, amikor az önértékelés fenntartása fontosabbá válik a valóságnál. Amikor a vezető már nem képes elviselni a kritikát, minden ellenvéleményt személyes támadásként él meg, vagy a saját sikere érdekében mások igényeit és határait is figyelmen kívül hagyja.
Nem az a kérdés tehát, hogy van-e egónk, hanem az, hogy milyen kapcsolatban vagyunk vele.
Mi rejtőzhet a túlzott magabiztosság mögött?
A kívülről látható magabiztosság nem minden esetben jelent stabil önértékelést. Előfordulhat, hogy a látványos teljesítmény, az elismerés iránti folyamatos igény vagy a kontroll fenntartása egy belső bizonytalanság ellensúlyozására szolgál.
A gyermekkori tapasztalatok jelentős szerepet játszhatnak abban, hogyan alakul ki az önmagunkhoz és másokhoz fűződő kapcsolatunk. Az elfogadás feltételekhez kötöttsége, az érzelmi hiányok, a túlzott elvárások vagy éppen a reális visszajelzések hiánya mind hatással lehetnek arra, hogyan tanuljuk meg értékelni önmagunkat.
Egyesek azt sajátíthatják el, hogy csak akkor szerethetők, ha kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Mások számára az válhat fontossá, hogy mindig erősnek, sikeresnek és tévedhetetlennek mutatkozzanak.
Felnőttként ez akár rendkívüli teljesítményre is ösztönözhet. Az illető céltudatos, ambiciózus és kitartó lehet. Ugyanakkor a siker idővel nem feltétlenül önmagáért válik fontossá, hanem azért, mert újra és újra bizonyítania kell vele saját értékességét.
Ilyenkor a következő eredmény már nem feltétlenül elégedettséget hoz, hanem csak átmeneti megkönnyebbülést. A következő elismerés, a következő üzleti siker vagy a következő visszaigazolás ismét szükségessé válik.
Fontos hangsúlyozni, hogy a nárcisztikus működésnek többféle háttere lehet, és nem minden ambiciózus vagy elismerésre vágyó ember esetében állnak gyermekkori sérülések a háttérben. Egyetlen viselkedésből vagy kívülről megfigyelt tulajdonságból nem lehet pszichológiai diagnózist felállítani.
Amikor a karizma egyszerre erősség és veszélyforrás
A karizmatikus vezetők képesek lelkesíteni, irányt mutatni, és olyan embereket is közös cél mögé állítani, akik korábban nem feltétlenül hittek volna annak megvalósíthatóságában.
Ez a vállalkozói világban komoly előny lehet. Egy új vállalkozás elindításakor vagy egy nehéz időszakban szükség van olyan emberre, aki látja a lehetőséget, vállalja a felelősséget, és képes másoknak is átadni a lelkesedését.
A karizma azonban önmagában nem bizonyítja a vezető alkalmasságát.
A kérdés az, mi történik akkor, amikor valaki nem ért egyet a vezetővel. Lehet-e kérdezni? Lehet-e hibázni? Van-e helye a szakmai vitának? A vezető képes-e elismerni, ha tévedett?
A destruktív működés egyik veszélye, hogy a vezető fokozatosan olyan környezetet alakít ki maga körül, amelyben egyre kevesebben merik kimondani az igazat. A munkatársak megtanulják, milyen válaszokat vár tőlük a főnök, a kellemetlen információk pedig lassan eltűnnek a vezető látóteréből.
Kívülről mindez akár sikeres működésnek is tűnhet. A vállalkozás növekedhet, a vezető népszerű lehet, a kommunikáció látványos eredményeket mutathat. A háttérben azonban sérülhet a bizalom, romolhat a csapat együttműködése, és egyre nehezebbé válhat a valós problémák felismerése.
Egy jó vezető nem attól erős, hogy mindenki egyetért vele, hanem attól, hogy az ellenvéleményt is képes elviselni.
Nárcizmus a vállalkozásban: amikor az egó átveszi az irányítást
A vállalkozás sok szempontból felerősítheti az ember már meglévő működésmódjait. A vezető döntései hatással vannak a bevételekre, a munkatársak megélhetésére, a vállalkozás jövőjére és a saját családja biztonságára is. A felelősség, a versenyhelyzet és a folyamatos teljesítménykényszer olyan környezetet teremthet, amelyben az önértékelés és a siker könnyen összekapcsolódik.
A vezetői ego önmagában nem ellenség. Segíthet abban, hogy valaki vállalja a döntéseit, megvédje az üzleti érdekeit, és ne adja fel az első akadálynál.
A gond akkor jelentkezik, amikor a vállalkozás már nem egy értékteremtő tevékenység, hanem a vezető személyes önigazolásának eszköze lesz.
Ennek több figyelmeztető jele is lehet:
- A kritika személyes támadássá válik. A szakmai visszajelzésből konfliktus lesz, a vezető pedig inkább a visszajelző személyét támadja, mintsem megvizsgálná az elhangzottakat.
- A munkatársak értéke a lojalitásukon múlik. Nem az számít elsősorban, hogy valaki milyen szakmai teljesítményt nyújt, hanem hogy mennyire támogatja a vezető elképzeléseit.
- A siker kizárólag a vezető érdeme. Az eredményeket saját teljesítményként mutatja be, a kudarcokért viszont másokat hibáztat.
- A látszat fontosabbá válik a valóságnál. A kommunikációban minden kiváló, miközben a szervezet belső problémái nem kaphatnak nyilvánosságot.
- A kontroll felülírja a bizalmat. A vezető nehezen enged át feladatokat, nem fogadja el mások önállóságát, és minden fontos döntésben nélkülözhetetlen akar maradni.
Ezek a viselkedések önmagukban nem jelentenek diagnózist, de tartós fennállásuk esetén érdemes megvizsgálni, milyen hatással vannak a vezetőre, a csapatra és a vállalkozás működésére.
A vállalkozás hosszú távú sikeréhez ugyanis nem elég egy erős személyiség. Olyan szervezetet is létre kell hozni, amely képes a vezető nélkül, önállóan és felelősen működni.
Normalizálható a nárcisztikus működés?
A kérdésre nem lehet egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. Először azt kell tisztázni, hogy hétköznapi személyiségvonásokról, visszatérő viselkedési mintákról vagy klinikai értelemben vett nárcisztikus személyiségzavarról beszélünk.
Az egészséges önérvényesítés nem olyan tulajdonság, amelyet meg kellene szüntetni. A cél inkább az, hogy az önbizalom együtt tudjon működni az önreflexióval, az empátiával és a felelősségvállalással.
A visszatérő, másokat is sértő viselkedési minták felismerése és megváltoztatása lehetséges lehet. Ehhez azonban gyakran szükség van arra, hogy az ember felismerje a saját működésének következményeit, és ne kizárólag a környezetét tekintse a problémák forrásának.
A változás része lehet annak megtanulása, hogyan fogadjuk el a kritikát anélkül, hogy az egész személyiségünket veszélyben éreznénk. Hogyan vállaljunk felelősséget a hibáinkért? Hogyan maradjunk értékesnek érezhető emberek akkor is, amikor nem mi vagyunk a legjobbak, nem mi kapjuk a legtöbb figyelmet, vagy nem nekünk van igazunk?
Ha a nehézségek tartósak és jelentős károkat okoznak a kapcsolatokban vagy a munkában, pszichológus vagy pszichoterapeuta segítsége is fontos lehet. A változás nem feltétlenül gyors, és nem kizárólag akaraterő kérdése.
Vezetőként pedig nem szükséges megvárni egy diagnózist ahhoz, hogy változtassunk a működésünkön. Már az is jelentős előrelépés, ha rendszeresen megvizsgáljuk, milyen hatással vagyunk azokra, akikkel együtt dolgozunk.
Magyar Judit a beszélgetésben arra hívja fel a figyelmet, hogy a nárcizmus kérdését érdemes a leegyszerűsítő címkék helyett mélyebben megérteni. A téma nemcsak a személyes kapcsolatainkról, hanem a vezetői döntéseinkről, a vállalkozásaink kultúrájáról és a sikerhez fűződő viszonyunkról is szól.
Ha már könyvek sorát olvastad el a vezetésről, az önismeretről és az emberi működésről, mégis úgy érzed, hogy bizonyos helyzetekben újra és újra ugyanazokba a körökbe futsz bele, talán ideje más megközelítést választanod.
Néha nem egy újabb könyvre van szükséged, hanem egy beszélgetésre, amely segít más szemszögből ránézni önmagadra.
Jelentkezz egy 30 perces, ingyenes egyéni beszélgetésre Magyar Judittal, és indulj el a saját működésed mélyebb megértése felé! Mert a valódi változás ott kezdődik, amikor már nemcsak másokat próbálsz megérteni, hanem önmagadra is őszintén rá tudsz nézni.