A vállalkozói létet kívülről sokan szabadságnak, önmegvalósításnak és folyamatos sikerélmények sorozatának látják. Úgy gondolják ez a könnyebbik út, aki ezt választja valójában nem is tudja milyen a kemény munka. A közösségi média világában különösen könnyű azt hinni, hogy a vállalkozók mindig motiváltak, magabiztosak és pontosan tudják, merre tartanak. Pedig a valóság sokszor ennél jóval összetettebb. Fontos hangsúlyozni, hogy egy videóban könnyű a szépet és a jót mutatni. Egy reklám videóban az ember nem fogja a nehézségeit mutatni, hiszen a terméke/szolgáltatása nem lenne eladható a közönség számára.
Mi történik akkor, amikor nem érkezik már olyan nagy mennyiségű visszajelzés? Amikor nincs újabb eredmény, nincs elismerés, nincs “taps”? Ki marad a vállalkozó mögött, ha eltűnnek a címkék, a teljesítmény és a folyamatos bizonyítás?
Az „Amikor a taps elmarad” című podcast beszélgetés egy olyan témát boncolgat, amellyel sok vállalkozó csendben küzd: az identitás, az önértékelés és a belső stabilitás kérdését.
A vállalkozói identitás csapdája
Sokan nemcsak dolgoznak a vállalkozásukban, hanem teljesen eggyé is válnak vele. A cég sikere egyenlővé válik a saját értékességükkel, a kudarc pedig személyes bukásként jelenik meg.
Ez eleinte motiváló is lehet. A folyamatos fejlődés, az eredmények hajszolása és az elismerés iránti vágy erős hajtóerő. Hosszú távon azonban veszélyes mintává válhat, ha valaki kizárólag a teljesítményén keresztül tudja meghatározni önmagát.
Felmerül a kérdés, hogy:
„Ki vagyok én, ha éppen nem teljesítek?”
Ez az egyik legnehezebb belső kérdés, amellyel egy vállalkozó találkozhat.
A külső visszajelzések függősége
A modern vállalkozói kultúra folyamatos stimulációra épül. Like-ok, követők, bevételi számok, új ügyfelek, növekedés – szinte minden külső mérőszámként jelenik meg.
Ezek a visszajelzések rövid ideig valóban képesek önbizalmat adni, de könnyen kialakulhat egy érzelmi hullámvasút:
- ha jön az eredmény, jól vagyunk,
- ha csökken a figyelem vagy megtorpan a növekedés, az önértékelés is meginog.
A probléma nem maga a siker vagy az elismerés igénye. Hanem az, amikor valaki kizárólag ebből tud töltekezni érzelmileg.
Egy idő után a vállalkozó már nem a saját belső iránytűje szerint működik, hanem a külvilág reakciói alapján próbálja meghatározni saját értékét.
Mi történik, amikor elfáradunk?
A siker nem mindig jelent belső stabilitást
Kívülről sok vállalkozó élete irigylésre méltónak tűnhet. Stabil bevétel, növekvő cég, látható eredmények. Nagyon sokszor hallani kívülállóktól, hogy ,,Milyen jó neki!”. Mégis rengeteg vállalkozó él állandó szorongással, megfelelési kényszerrel vagy belső ürességgel.
Ennek egyik oka, hogy a siker önmagában nem oldja meg az önértékelési problémákat. Sőt, bizonyos esetekben még jobban felerősítheti azokat.
Minél magasabbra jut valaki, annál nagyobb lehet a félelem attól, hogy elveszíti mindazt, amit felépített. Ilyenkor a vállalkozás már nem szabadságot ad, hanem folyamatos nyomást.
A beszélgetés fontos felismerése, hogy az érzelmi stabilitást nem lehet kizárólag külső eredményekre építeni.
Az önismeret szerepe a vállalkozásban
A vállalkozói fejlődésről sok szó esik, de az önismereti fejlődésről jóval kevesebb. Pedig hosszú távon ez az egyik legfontosabb tényező.
Az önismeret segíthet felismerni:
- milyen belső minták hajtanak minket,
- miért akarunk folyamatosan bizonyítani,
- miért félünk megállni,
- és miért kötjük sokszor a saját értékünket a teljesítményünkhöz.
Egy vállalkozás növekedése nemcsak üzleti, hanem pszichológiai folyamat is. Ahogy a felelősség, a nyomás és az elvárások nőnek, úgy kerülnek felszínre azok a belső működések is, amelyeket korábban könnyebb volt elkerülni.
Ki marad a szerepek mögött?
A vállalkozók gyakran egyszerre több szerepet is hordoznak:
- vezetők,
- döntéshozók,
- problémamegoldók,
- motivátorok.
Idővel azonban könnyű teljesen beleveszni ezekbe a szerepekbe. A kérdés pedig egyre fontosabbá válik:
Ki vagyok én akkor is, amikor nem teljesítek?
Amikor nincs eredmény?
Amikor nem kell erősnek lennem?
Sokszor éppen ezekben a csendesebb időszakokban kezdődik el az igazi önismereti munka.
A valódi stabilitás nem kívül épül
A beszélgetés egyik legerősebb üzenete, hogy a hosszú távú vállalkozói stabilitás nem kizárólag stratégiákon, pénzügyi eredményeken vagy külső sikereken múlik.
Hanem azon, hogy mennyire tud valaki kapcsolódni önmagához akkor is, amikor nincs visszajelzés, nincs elismerés és nincs folyamatos megerősítés kívülről.
A taps egyszer előbb-utóbb mindig elhalkul.
A kérdés az, hogy mi marad utána.
Talán egy idő után a legfontosabb kérdés nem az, hogy mennyire sikeres egy vállalkozás. Amit felépítettél kemény munkával azt meg is kell tudni tartani. A legnagyobb kérdés, amit ilyenkor feltehet magának az ember az az, hogy közben mennyire maradtál kapcsolatban önmagaddal. Kivé váltál abban a folyamatban, amiben a cégedet építetted?